Firc (fircyca) wrote in fanfic_hu,
Firc
fircyca
fanfic_hu

  • Mood:

Nah, nagyjából kilábalva a letargiából, végre újra tudok írni...:D

Cím: Fizetség

Írta: Fircorwen

Páros: Remus/Harry

Leírás: Egy vérfarkas mindennek megkéri az árát…

Figyelemztetés: NC-17! Erőszak, pedofília

Megjegyzés: A történet inspirálója „drágajó” töritanárom és a misztikus töriszertár, a „black shadow zárka”..:)(+ a helyesírásellenőrzőm nem műxik, bocsi...)

 

 - Beszélni akart velem, Lupin professzor? – lépett be a szertár ajtaján a kissé feszült Harry. Furcsállta, hogy Lupin ilyen későn akar beszélni vele. Főleg, hogy ma már találkoztak egyszer. Miért nem mondta el akkor?

 - Ó, szervusz! – nézett fel az íróasztaláról a vérfarkas. – Gyere csak beljebb!

Amint Harry becsukta maga mögött az ajtót, a Lupin fogta a pálcáját, és egy „Colloportus!”-szal bezárta azt.

 - Professzor, ezt mi…?

 - Nyugalom, Harry, csak nem szeretném, ha bárki is megzavarna minket. – mosolygott a tanár. – Bizalmas dologról szerenék veled. Ülj le, kérlek!

 - Mégis… miről lenne szó? – ült le zavartan Potter.

 - A magánórákról… - folytatta Lupin. – Tudom, hogy nem kértem eddig értük semmit, de…

 - Fizessem ki az órákat? – nézett rá meglepetten a fiú.

 - Ugyan, dehogy! Csak egy kis szívességet szeretnék kérni értük…

 - Professzor…

 - Ne félj, Harry! – mosolygott kedvesen Lupin, és kacsintott.– Nem nagy dologról van szó. Az apád is megtette ezt nekem néhányszor…

 - Igazán? – kérdezte kicsit megnyugodva Harry.

 - Igen! És most kérlek, várj egy pár percet! – állt fel vigyorogva az asztaltól, amjd kisunnyogott az egyik oldalsó ajtón.

Harry még mindig nem értette, hogy miről lehet szó. Miféle szívességet tudna ő tenni egy professzornak? És minek ez a titkolózás. Aztán furcsa zajokat hallott amögül az ajtó mögül, ami az előbb Remus távozott: cipzárhúzkodást, ruhasuhogást, és mintha valaki egy habverőt kapcsolt volna be… Ekkor már kezdett nyugtalankodni. Vajon mire készül Lupin?

Aztán kinyílt az ajtó. A keletkező huzat elfújta a szertárban világító egyetlen gyertyát, és sötétség borult a helyiségre, csak az ablakon keresztül szűrődött be némi holdfény.

 - Harry… - hallotta meg a fiú a vérfarkas kéjes hangját.

Az ajtó felé nézett, és meglátta Lupint. Meztlen volt,egy kezében a pálcáját tartotta, a másikban pedig egy akkora vibrátort, hogy Potteren végigfutott a hideg. Ekkor értette meg, hogy miből is állhat az a szívesség, és menekülőre fogta a dolgot. Odaugrott a bejárati ajtóhoz, de azt masszívan tartotta az ajtózáró varázs. Ekkor kiabálni kezdett.

 - Ne strapáld magad, fiam… - nevetett egyet Lupin. – Hangszigeteltem a termet…

Harry úgy érezte, hogy a szíve mindjárt kiugrik a helyéről. Már bánta, hogy a varázspálcáját, nem hozta magával.

 - Ne félj, Harry! – vigyorgott Remus. – Nem fog fájni…annyira…

Majd ugyanebben a pillanatban előreszegezte a pálcáját, és egy „Imperio!” csatakiáltással megindult Harry felé, aki ekkor már nem tudta irányítani az akaratát.

 - Milyen szerencse, hogy a sötét varázslatok kivédését tanítom… - kezdte kedélyesen Lupin, miközben megsimogatta Potter fejét. – Engedélyt kértem, hogy a héten használhassam ezt az átkot, és megtanítsam ennek a kivédését. Egész héten… Ugye tudod, mit jelent ez, Harry?

Harry nagyon is tudta, bár ne tudta volna!

 - De most hagyjuk a részleteket… - sóhajtotta a professzor. – Térdre!

Harry engedelmeskedett, képtelen volt ellenállni az átoknak.

 - És most… Tudod a dolgod! – vigyorgott Lupin.

Harry megpróbált küzdeni, de hasztalan. Keze önkéntelenül megindult a professzor kókadt farka felé.

 - Gyerünk, fiam! – bíztatta amaz. – Ne okozz nekem csalódást!

Harrymajdnem elájult az undortól, de nem tehetett mást, megfogta a vérfarkas lőcsét, és huzogatni kezdte rajta a kezét. Nem kellett sok, és a rúd kőkeménnyé merevedett a fiú markában.

 - Jól van, Harry… - dünnyögte a férfi. – Most használd a szádat is…

Harry nyelt egy nagyot, és az undortól remevge bekapta a farkat. Szopgatni kezdte, mintha csak egy finom, epres nyalóka lett volna a szájában. Körbecirógatta a nyelvével, finoman végighúzta rajta a fogait, közben megmarkolta a két lankadt tojást is, és masszírozni kezdte.

 - Ahhhh, ez az! – nyögte kéjesen Lupin. – Jobban csinálod, mint apád!

Potter egyre nagyobb élvezettel szopott, amíg Remus rá nem parancsolt, hogy hagyja abba.

 - Most pedig vetkőzz! – utasította a fiút, aki késlekedés nélkül ledobálta magáról a ruháit.

Lupin néhány pillanatig huncutan nézte a pucér Harry-t, majd a kezébe nyomta a zümmögő vibrátort:

 - Dugd fel!

Harry négykézlábra ereszkedett, amjd megtette, amire a tanár utasította: szinte tövig felnyomta a rezgő műbrokit. Felordított a fájdalomtól, mert az eszközt nem az ő szűk kis lyukára méretezték... hanem minimum egy lónak.

 - Gyerkünk, gyerünk! – lihegte Remus a saját farkát masszírozva. – Élvezd!

Harry fogta a vibrátort, kihúzta, majd újra bedugta. Közben már sikított a fájdalomtól, de képtelen volt abbahagyni.

 - Elég! – szólt rá Lupin pár perc múlva. Odasétált hozzá, elhajította a vibrátort, majd letérdelt, és beledugta a lüktető farkát Harry kicsit véres ánuszába.

 - Kitágultál… - mondta rosszallóan. – De sebaj…

Vagy tíz percig dömöckölte a fiút, közben hatalmasakat sózott a seggére, és extázisban hörögte, hogy „Élvezd! Élvezd!”. És Harry nem tehetett mást: élvezte…

A fiú számára óráknak tűnt, mire a professzor végre eljutott az orgazmusig, és úgy telelőtte az elkínzott lyukat, hogy az túlcsordult, és a padlóra csöpögött belőle a ragacsos nedv.

Lupin elégedetten felállt, és utasította a könnyező fiút, hogy öltözzön fel.

 - Erről nem fogsz beszélni senkinek! – adta ki az újabb parancsot. – Most pedig menj a szobádba! Holnap ugyanitt, ugyanekkor….

 

Vége

  • Post a new comment

    Error

    default userpic
  • 2 comments
Amíg hozod a megszokott minőséget, semmi vész... ;))
Azt hiszem, ez sikerült....:)