MonkeyJade (takacshedi) wrote in fanfic_hu,
MonkeyJade
takacshedi
fanfic_hu

 Sziasztok!

Nagy Supernatural és Wincest és J2 rajongó vagyok!

Hoztam Nektek egy történetet. Remélem élvezni fogjátok.

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, M/M, FM/M, Poén 
Leírás: Egy J2 történet, Jared Padalecki, Jensen Ackles a főszerepben, könnyed szórakozás
Megjegyzés: Ha nem szereted a kissé homoerotikus sztorikat akkor el se olvasd
Figyelmeztetés: +18 (enyhén)

A fiú a plafont bámulja, ahol az árnyékok játszanak, ahogy egy-egy kocsi lámpája bevilágít az ablakon, a ritka redőny között. Jó így. Egy kis szabadság, a rengeteg forgatás kiszívja minden erejét. De most néhány napig, szünet van. Jó érzés nem egy lakókocsiban élvezni a semmittevést. Behunyja szemét egy pillanatra, de aztán ismét az árnyak játékát kezdi bámulni a plafonon, de szeretője hirtelen megmozdul mellette és hozzábújik. Jensen erre csak elmosolyodik és ráfigyel. Megsimogatja arcát és elnézi a halovány fényben. Sohasem gondolta volna, hogy a legjobb barátja nem csak lelki társa lesz, hanem itt fognak feküdni egymás mellett egy gyönyörökkel teli éjszaka után. De így alakult és nem is bánja igazán. Pedig az este úgy kezdődött, mint minden szabad estéjük. Elindult Jaredért, ne csak otthon üljön és a kutyáival szórakoztassa magát, mert a barátnője Sandy LA-ből nem hajlandó hozzáköltözni Vancouverbe. Szórakozni vitte egy jó kis bárba. Szólt a zene és ők remekül kikapcsolódtak. Még a lányokat is együtt próbálták fűzögetni, igaz Jared ebben nem a legjobb, mert folyton Sandyt hozta fel és róla kezdett beszélni, amikor végre egy lányt az asztalukhoz hívott nagy nehezen. Neki ez nem jelentett gondot. Nincs senkije, szabad, és független, a csajok pedig nem is egyesével rajongták körül, de valahogy egyikhez sem volt kedve. Inkább azt figyelte, hogy Jared hogyan boldogul, ami valljuk be, elég bénán sikerült, mert egy idő után az összes lány otthagyta a fiút. Megunták a meséket Sandyről. Végül úgy döntött, hogy vessenek véget a bulinak és jöjjenek át ide. Igyanak meg néhány sört és nézzenek valami idióta filmet, közben pedig dumálnak majd. Ültek egymás mellett, Jared csendben, ami nem éppen a megszokott tőle. Csak bámulta a filmet és bele sem kortyolt a sörbe, aztán hirtelen kiakadt, hogy hülyét csinált magából a bárban és csak Sandyről volt képes beszélni, ő pedig nem ellenkezett, mert tényleg így van. Jared pedig arra az elhatározásra jutott, hogy talán szakítaniuk kellene, mert úgy érzi ez a szerelem egyoldalú. Pedig még a kezét is megkérte, és eljegyezte, de mégsem azt kapja a lánytól, amit szeretne. LA-t sem képes elhagyni miatta. Ez pedig mind igaz. Jared beszélt és beszélt közben végre a sörébe is belekortyolt. Észre sem vették, hogy a filmnek vége és a DVD már vagy százszor lejátszotta a menüt. Aztán úgy döntöttek, jobb ha aludni mennek. Jared haza akart menni, de nem engedte meg. Gyorsan megágyazott az egyik vendégszobában neki, aztán mindketten aludni mentek, de pár perc sem telt bele, és hálószobája ajtajában megjelent barátja és leült az ágya szélére. Megint ecsetelni kezdte, hogy nincs jól ez a kapcsolat, csak azt nem tudja, hogyan is szakíthatna vele, mert szereti, vagyis azt hiszi szereti még, közben pedig a jegygyűrűjét birizgálta az ujján. Lefogta, hogy hagyja abba, Jared elhallgatott erre, ő pedig, ki tudja miért hozzáhajolt és megcsókolta barátját. Sohasem voltak olyan gondolatai, hogy a saját neméhez vonzódik, nem is meleg, de úgy érezte így Jared végre elhallgat. Barátja pár pillanat múlva elhúzta fejét és rémülten pislogott rá. Zavartan kezdett hümmögni, ő pedig ki tudja miért, ismét megcsókolta… Most pedig itt fekszenek összebújva és sohasem érzett boldogság önti el lelküket és testüket. Egyikkőjüknek sem volt még ilyen kapcsolata, de mégis pontosan tudták mit kell tenniük, hogy a másiknak boldogságot és gyönyört okozzanak.
Megcsókolja Jared vállát, aki erre kinyitja szemét, melyben a fény megcsillan. Halványan elmosolyodik, ahogyan Jensen is. Egymás felé fordulnak, orruk összeér.
-Szia. –suttog Jared és lehelete Jensen arcát nyaldossa, aki erre nem szól, csak lágyan megcsókolja barátja ajkait és édesen csókolózni kezdenek, nyelvük összeér és játszadozik, majd lassan eltávolodnak egymástól és percekig a másik szemét bámulják. Jared elmosolyodik, megsimogatja Jensen karját.
-Ez elég érdekes volt. –súgja.
-Csak untam, hogy egész este Sandyről beszéltél. –mondja Jensen halkan. –De azt hiszem sikerült beléd fojtanom a szót.
-Sikerült. –bólogat a fiatalabb fiú, aztán eltávolodik barátjától és felül. Hátát pedig megtámasztja az ágy támláján. Derekáig húzza a takarót, aztán felsóhajt. Jensen érzi, hogy most jön a nehezebb rész.
-És most? –kérdezi Jared és kócos hajába túr. Jól tudja, hogy erre Jensen sem tudja a választ, de mégis meg kell kérdeznie ezt. Barátja nem szól, csak ő is felül. Mély hallgatás következik. Egyikük sem szól. Válluk és karjuk összeér. Ami mindkettőjüket bizsergető érzéssel tölti el. Aztán a hosszú csendet Jensen töri meg.
-Nem tudom Jared, ahogyan te sem.
-Ez elég hülye helyzet nem?
-Az. –bólogat. –Fogalmam sincs, hogy ez után mi jön.
-Hidd el, én sem. –sóhajt fel. –Mit mondanál egy lánynak? –kérdezi és barátjára figyel. –Ebben te vagy a szakértő.
-Mert te olyan béna vagy, hogy csak Sandyről beszélsz az összes lánynak. –elmosolyodik.
-Ez igaz… Hülye voltam, mi?
-Az nem kifejezés haver. Béna.
-Én nem tudok csajozni.
-Rájöttem. –bólogat. –Tök mindegy mivel csavarod el a fejüket, de ne a barátnődről beszélj nekik… Jah és ha bulizni indulunk, a jegygyűrűdet vedd le. Nem árt. –mondja.
-Ok. Igazad van… De… mit mondanál ilyenkor egy lánynak?
-Hogy… hogy… jó volt… meg… nem tudom Jared, mert te nem vagy lány.
-Ez… ez igaz… -összeteszi izmos karjait maga előtt. –Akkor most mit csinálunk? –kérdezi. Megint csend. Néznek maguk elé. –Van egy hét szabadidőnk. Lehet, hogy elmegyek Sandyhez. –szakítja meg a hallgatást Jared hirtelen. Jensen csak megingatja a fejét. –Most mi van?
-Megint Sandy.
-Ja… igaz… De akkor mit csináljak?
-Azt mondtad, szakítani fogsz vele.
-De az nem olyan egyszerű! –és gyűrűjére mutat.
-Megmondod, hogy vége és kész.
-És az indok?
-Jézusom, Jared! –kiált. –Az az indok, amit ma éjszaka mindenkinek elmondtál! De… hagyjuk Sandyt! Ok?
-Ok! –bólogat és megint beáll a mély csend percekig. Jared csak megvakarja fejét és fészkelődik kicsit. Aztán az ágy mélyéről előkapja alsónadrágját, amiben átjött, és szorongatni kezdi. Jensen halványan elmosolyodik erre.
-Ez… ez tök értelmetlen. –fakad ki Jared hirtelen.
-Mi az?
-Hogy te meg én. Nem is vagyok meleg!
-Én sem!
-Akkor mi a francot keresek itt? –kérdezi, miközben az alsóját gyűrögeti. –Jó… -sóhajt. –Ez hülyeség volt.
-De jó volt. –állapítja meg Jensen csendesen. Barátja ráfigyel. –Miért nem így van?
-De. –bólogat. –Csak akkor is baromság ez az egész. Bulizni mentünk, nem?
-És buliztunk is.
-Csak ez a helyzet. Nem tudom , hogy mi van és utálom, ha nem tudom mi van! Érted? Komolyan itt vagyok veled egy ágyban? –kérdezi. –Komolyan. –jelenti ki. És hogy te meg én… Hogy mi… Én Sandyvel szoktam ezt… Te jó ég, nem is csináltam mással még…
-Itt volt az ideje.
-Nem úgy te barom. –morog Jared.
-Tudom, hogy értetted.
-Te a barátom vagy… és tudod… ha… ha megcsalom Sandyt akkor legalább lánnyal…
-Nem voltál képes összejönni egyikkel sem.
-Mert béna vagyok… Tudom. –sóhajt. –Erre itt vagy te. Ez… ez… lehetne akár vicces is.
-De szerinted nem az.
-Nem! Sandy az első barátnőm! Komoly barátnőm!
-Igen, tudom.
-És ha már megcsalom, megérdemelné, hogy lány legyen az illető, nem pedig… pedig… te.
-Ja, ebben lehet valami. –elmosolyodik.
-Ne mosolyogj!
-Akkor mit csináljak?
-Nem hiszem el, hogy te ilyen nyugodt vagy. Most jut el a tudatomig, hogy mi történt és te… te egyáltalán nem is bánod!
-Miért? Te talán igen? –kérdezi, de választ nem kap. –Te sem! –jelenti ki. –Azon mosolygok, hogy pontosan olyan vagy amilyen lenni szoktál. Olyan Jaredes.
-Az milyen?
-Amilyen most vagy. Igaz kevesebbet beszélsz.
-Mert nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani.
-Lehet, hogy semmit sem.
-A haverom vagy.
-Tudom.
-A barátom!
-Tudom.
-És a barátok nem szokták ezt csinálni! Én csak bejöttem. Dumálni akartam kicsit… még… -sóhajt fel. –Ok, csajoknál már hallottam arról, hogy a nagyon jó barátnők néha… Tudod… De azok a csajok… Érted?
-Értem.
-Ok. De mi nem vagyunk csajok. Akkor most mi van?
-Megtörtént és kész. Úgysem tudnánk visszacsinálni, nem?
-De. És most?
-Még mindig nem tudom. És szerintem napoljuk a kérdést.
-Ok… öh… azt hittem, hogy kiakadok, ha ilyen történik velem.
-Te gondolkoztál ilyenen? Jared!
-Ja.
-Úristen!
-Te nem?
-Valahogy nem voltak meleg gondolataim.
-Mindenre fel kell készülni!
-Ok, de ha gondoltál ilyenre… amit elég durvának találok… -ingatja fejét. –Akkor mégis tudni kellene a választ, hogy most mi van, nem?
-De csak addig jutottam, hogy leszólít egy… egy pasi…
-Hm… ez nem túl nagy képzelőerő. –mosolyog.
-Ha-ha-ha. Ne mosolyogj!
-Ok. Bocs. –és komoly arcot vág.
-Szóval… Itt vagyunk…
-Itt. -bólogat.
-Mi ketten.
-Ketten.
-Mi lenne haver, ha nem ismételnéd meg amit mondok?
-Rendben.
-Rendben. –bólogat Jared. –Te meg én… Két srác egy ágyban.
-Két srác.
-Jens! –né rá.
-Ok! Csendben maradok! Folytasd!
-Szóval két srác… vagyis mi! Már csak azt kéne kitalálni, hogy ez után mi van! A haverom vagy. Ez pedig több mint két haver pizsamapartys bulija… azt hiszem. Bár sohasem tartottam piszamapartyt…
-Jared!
-Tényleg nem. Csak eszembe jutott. –felsóhajt. –Mi lenne, ha ezt a dolgot elfelejtenénk?
-Rendben.
-De… ezt a dolgot nem lehet elfelejteni. –figyel barátjára.
-Ez is igaz.
-Igen… De próbáljuk meg. Nekem ott van Sandy.
-Aha.
-Mi volt ez a gúnyos „aha”?
-Csak bólogattam, hogy tényleg ott van Sandy.
-Vagy nincs? –pislog Jensenre.
-Te tudod! –megrántja vállát. –Nem szólok bele!
-Már nem tudom.
-Remek.
-Ez nem remek. –mondja és abbahagyja az alsónadrágja gyűrögetését. Elhajítja. –Ez szomorú, ahogyan az is, hogy itt vagyok… vagyunk.
-Akkor… akkor menj el. –súgja Jensen.
-Nem, mert erről beszélnünk kell.
-Már „órák” óta próbálunk beszélni erről, de nem lyukadunk ki egy értelmes válasznál sem… vagy megoldásnál.
-Igaz.
-Akkor?
-Menjek?
-Te tudod Jared. –mondja. A fiatalabb fiú bólogat. Nem szól, csak kitakarja magát és felkel az ágyból. Felveszi nadrágját amit pár pillanattal ezelőtt elhajított, s kimegy az ajtón. Jensen összeszorítja száját. Neki sem jutott semmi értelmes sem az eszébe. Hülye helyzet. Barátjának pedig igaza van. Jobb ha elmegy. Lehet, hogy egyedül találnak valami megoldást erre a dologra. A legjobb barátok és ezen nem változtathat az ami történt, vagy mégis? Ő kezdte. De miért? Minek? Talán elrontott mindent. Lehet, hogy vége és ennyi volt? Mi a fenét csinált? És Jared miért nem ellenkezett? Megtehette volna, de nem tette. Megfogja homlokát, mintha a feje fájna. Hallja amint a csendet megtöri az, ahogy Jared becsapja a bejárati ajtót maga után. Felkel és az ablakhoz megy. Látja a fiút az utcán amint elindul lassan, zsebébe mélyeszti kezét. A hideg éjszakában lehelete látszik, ezüstösen csillog a lámpák alatt. Nem siet. Nyugodt léptekkel indul az utca vége felé és lassan eltűnik Jensen szeme elől, aki lehajtja fejét, majd úgy dönt, hogy lezuhanyozik. Nem tudja mit hoz a holnap, vagy mit hoz a jövő, de barátoknak kell maradniuk, mert ha nem így lesz, akkor kínszenvedés lesz együtt dolgozni. Megtörli testét és a puha törülközőt dereka köré csavarja, amikor kopogást hall az ajtón. Talán Jared jött vissza? Tudja a megoldást? Leszalad a lépcsőn és szemben feltépi az ajtót, de megdöbben, mert Jared helyett, egy barna lány áll előtte, akinek szem tágra nyílik meglátva, hogy egy szimpla törülközőben, vizes testtel nyit ajtót.



  • Post a new comment

    Error

    default userpic
  • 2 comments